Detektor történet
Mérés a Napfogyatkozás totalitásának északi peremén

A feltételezett peremen a Hold-árnyék szélét egy fényérzékelő detektor-sorral mértük ki. A lényeg, hogy a detektor érzékelte a "sötétet" és annak tényét rögzítette. A detektorok anyagárát saját zsebből adtuk össze, s egyik tagunk - Ádám Zsolt - állította össze, forrasztotta meg, majd hosszas kísérletezés után hangoltuk össze a detektorokat. Közben volt egy gyors "tranzisztor reszelési" akció. Kontrollként egy "etalonnak" nevezett detektor a centrálba is eljutott.


Detektor a fűben

A nagy napon (1999.8.11), a 9 óra előtti esőben Nagykőrös vasútállomáson még azon tanakodtam, hogy hagyom a hátizsákban a detektorokat és máshova megyek észlelni. Aztán nyugaton kéklett az ég, így mégis nekivágtam a "túrának" a sínek mentén [parlagfű ültetvény] Katonatelep felé. Előtte egy héttel már itt terepszemléztem. Az alkalmasnak ítélt helyen levágtam a füvet, a detektort előkaptam a zsákból, két drótot összesodortam, sorszámot ragasztottam rá, majd egy előkészített kartonlapra leraktam. Mindezt koordináta helyesen feljegyeztem. Ez csak egy, de 33 darabot tettem ki 6 km hosszan, 100 - 200 méterenkén... A 29-nél jártam, amikor a jelenség már megkezdődött! Még mindig itt vagyok, pedig már 5 km-rel délebbre felállított állványon csőretöltött fényképezőgéppel kéne várnom. 11:58-kor raktam le az utolsó, 33. detektort Katonatelep előtt.

Aztán rohanás Kecskemét északi kertjeinek közelébe (ezt néztem ki előre). Szerencsémre egy Trabantos jött a földúton és néhány km-t elvitt, pont a kiszemelt helyre. A totál előtt kb. 20 perccel már mindent sikerült előkészítenem. A totált végig fotóztam. A koronáról növekvő expozícióval készítettem képeket (12 db). A gyémánt-gyűrűről csökkenő expozícióval (10 db). A jelenség tartamát stopperrel mértem. Miközben az egyik szememmel a fényképezőgépbe néztem, a másik szememmel a koronát figyeltem, s a szemem sarkából a Vénuszt és a Merkúrt is láttam. A korona és az égbolt leírásom is így született. Aztán még gyönyörködtem a hullámzó árnyéksávokban, és a spot-lámpa hatásban. Készítettem néhány "tájképcsataután" felvételt és összepakoltam.

Majd visszaindultam a detektorokat összeszedni. Nagy kő esett le a szívemről, amikor háborítatlanul, bekapcsolva megtaláltam a 33. detektort. Valamit mért! Aztán jött a többi detektor: néhány kikapcsolva, majd egy helytől kezdve szinte mind kikapcsolva. Közben az ottlakók látványait is összeírtam. Valami már motoszkált bennem, a detektorok mérései és a leírások jól összecsengtek. De ez még csak hipotézis!

Másnap, már itthon Debrecenben az erkélyen, az esti szürkületben ellenőriztem a totál szélén kihelyezett detektorok szinkronitását. Összhangban voltak a terepen végzett mérés eredményével. Ahhoz, hogy a perem helyzetét biztonsággal kijelölhessem, még egy mérést fel lehetett használni, mégpedig a teljesség tartamát. Összehasonlítva a mért és a számított időtartamot, ez is igazolta a totál peremének helyzetét. Ezt követően Nyári Szabolccsal kimértük a pontos koordinátákat és megállapítottuk, hogy a detektorok az elméleti peremtől 2 km-rel északabbra jelezték a teljesség határát.

Zajácz György

A MACSED lapok egyelőre még fejlesztés alatt állnak.