Személyes kapcsolatokon és az Interneten keresztül immár ötödik éve havonta 3 - 9 ezer változócsillag észlelést kapok. A levelek mind az öt földrész megfigyelőinek vizuális, CCD, és fotografikus észleléseit tartalmazza, melyek korábban a VARSTARS (varstars@lists.funet.fi), az utóbbi években a VsNet (vsnet-obs@kusastro.kyoto-u.ac.jp) listserver-ekről érkeznek. Ez az adathalmaz napjainkra több mint 250 ezerre gyarapodott. Több mint kétezerre tehető az észlelt változócsillagok száma. A vizsgálatokhoz ezt az adathalmazt használtam fel, bizonyos szűkítésekkel.

Az adatok egységesítése után lehetőség nyílt a feldolgozásra. A bemutatásra kerülő IBM PCs MS DOS alatt futó program a változók tetszőleges válogatásával, naprakész fénygörbét rajzol. A tanulmányozáshoz a görbe tetszőleges részletei kinagyíthatóak és megfelelő méretre kicsinyíthetőek. A fénygörbe átlagfényességgel és simítással látható el.

A simítás tulajdonképpen a kiugró és a szórt megfigyeléseket simítja le. A simítás az időtengelyen epszilon szélességgel, delta lépésközzel halad és az ebbe az időintervallumba tartozó adatokat átlagolja. A program választhatóan 3, 5, 7, 9 napos szélességgel és 1 napos lépésközzel dolgozik. Típustól függően rövidebb, vagy hosszabb szélességű simítás ad jobb eredményt.

M.Yamamoto japán amatőr 1995. augusztus 24-én fotografikusan fedezte fel a Cassiopeia csillagkép nóváját (NB). Hamar kiderült, hogy a lassú nóvák típusába sorolható. A mellékelt ábráról, mely közel négy és fél ezer megfigyelés felhasználásával készült és 3, 5, 7, 9 napos simítással lett ellátva, leolvasható a lassú nóva fényváltozásának menete. Kifényesedései egyszerűen mérhetők ki.

A törpe nóva maximum keresés a simításra épül. A középfényesség egyrészt az egyedi megfigyelések átlagának, másrészt a globális szélsőértékek közepének a súlyozott átlaga. A simított fénygörbén végighaladva azokat a pontokat kell megkeresnünk, amelyek a középfényesség fölé emelkednek. Ha ilyet találunk, akkor addig haladunk előre amíg a fényesség a középfényesség alá nem csökken, vagy amíg több napos hiány adódig a fénygörbén. Ebben az intervallumban a simított értékek maximuma adja a törpe nóva aktuális maximumát. Tartama pedig maga az előbbi időintervallum. Ezt az algoritmust ismételve határozható meg a többi maximum is. A program az eredményeket keresztként jeleníti meg a fénygörbén, miközben ezt egy txt file-ba is menti.

A legnépszerűbb törpe nóva, a SS Cyg (UGSS), fénygörbéjét láthatjuk a következő ábrán. A két és fél éves fénygörbén jól követhetők a közel 50 naponként bekövetkező kitörések, melynek egyik érdekessége, hogy a rövid és a hosszú kitörések váltakozva követik egymást. A program a maximumokat 3 napos simítással kereste meg. Az alábbi táblázat tartalmazza a kitörések időpontját, fényességét, tartamát és a követési időt:

A HS1804+6753 (UGSS+E) és az IP Peg (UGSS+E) törpe nóvák kitörései alkalmával jól tanulmányozhatók a gyors fedések mély minimumai is.

A fénygörbéből kitűnik az RX And (UGZ) fényállandósulása 1995.júniustól 1996.augusztus közepéig, majd hosszan tartó mély minimuma egészen 15.5mg-ig. Ismételt fényállandósulása 1997.májustól 1997.augusztusig. Az alábbi táblázat tartalmazza a kitörések időpontját, fényességét és tartamát:

Az AG Dra (ZA) fénymenetén négy kifényesedés látható: 1994. júliusban 2mg-s, 1995. júliusban 1mg-s, 1996. júliusban 0.5mg-s, és 1997. augusztusban pedig 1mg-s.

A V Sge (NL+E) fénygörbéje jelentős változásokat mutat fűrészfog profillal.

Jól megfigyelhetőek a korábban Mirának osztályozott Z UMi (RCB) csillag elhalványulásai 1995.oct és 1996.sep között 15.5mg-ig valamint 1997.may-tól napjainkig 16mg alá.

A következő ábra egy pulzáló típus változását mutatja. Az R Sct (RVA) fénygörbéjén kettős hullám figyelhető meg, egy perióduson belül főmax, mellékmin, mellékmax, főmin ismétlődnek. Az alábbi táblázat a mély főminimumok időpontjait adja meg:

Ezekből az értékekből 151 napos periódus adódik.

Az R Dra (M) tipikus Mira fénygörbéje. A maximum és minimum időpontok alapján 245 napos periódus adódik, ami jól egyezik a katalógus adattal. Az alábbi táblázat a maximumok és a minimumok időpontjait adja meg:

A előbb bemutatott fénygörbék csupán kiragadott példák az egyre bővülő adathalmazból, melyek az algoritmusok alkalmazását reprezentálják.

Vissza a kezdő lapra