Mint azt bizonyára mindenki tudja, 1999. augusztus 11-én kis hazánk területérõl (is) teljes napfogyatkozás volt megfigyelhetõ.
A mellékelt térképszelvény tanúsága szerint nem volt az egész ország területérõl egyöntetû a látvány, jórészt csak a részleges fázisban gyönyörködhettek a nézelõdõk.
Egyesületünk valamennyi tagja észlelte ezen ritka égi jelenséget az ország legkülönbözõbb pontjairól (akkor még, mint a Magnitúdó Amatõrcsillagász Kör tagjai).

Ezen beszámoló a "Soltvadkerti különítmény" munkáját, készülõdését igyekszik bemutatni illusztrálva azt az esemény alkalmával készült néhány fotóval és talán valamikor a közeljövõben egy rövid videóval.

Hétfõ.
Megérkeztünk Soltvadkertre, meglehetõsen éjszaka, motorral (miheztartás végett: a fogyi szerdán volt). A Vadkerti-tó mellett van egy pofás kis kemping, ott volt a bázis. Vertünk sátrat, ismerkedtünk a helyszínnel, meg ilyenek. Ezzel el is telt a nap.
Kedd.
Az idõzavaros kakasokkal keltünk kb. 08.00 h-kor, UT-ben :-)
Mivel ekkor még nem volt ki a csapat (mármint a létszám), vártuk, hogy az elõzetesen megadott koordináták alapján rátaláljunk a már egy-két nappal korábban a helyszínre érkezett bajtársunkra. Be kell, hogy valjuk, végül az utca/házszám verzió jött be, ennek alapján futottunk össze.
Elindultunk terepszemlére és hosszas keresgélés és autózás után útban Pirtó felé találtunk is egy sértetlen háromszögelési pontot, amire azért volt igen nagy szükségünk, hogy utólag könnyû legyen megtalálni a térképen az észlelõhelyet meg, hogy esetleg számolni is lehessen majd a mért idõadatokkal (U2, U3). Meg kellett állapítanunk, hogy a "pontpusztulás" az igen nagy, de ezt a szót csak az egyik koordináta szakértõ kollégánk (szintén MACSED-tag) és egyéb geodéziai vénával megáldott böngészõink kedvéért említem egy oldalon a többivel. :-)
Ez a bizonyos pont, mint látható, éppen a Soltvadkertrõl Pírtóra vezetõ mûút (53-as) mellett, a 44-es és 45-ös km kõ között volt egy útszéli fasorban szépen benne. Ennek azonnal megörültünk, ahogy illik. És akkor jött az isteni találmány a "mezei vinkli". Nem tudom, volt-e már dolga életében 30-40-50 méter oldalhosszúságú háromszöggel, mert itt most erre volt szükség ahhoz, hogy a térképen jól beazonosítható és kimérhetõ 53-as számú útra a mellette levõ mezõn és alapponton át merõlegest állítsunk. A többit odabízom, hogy erre vajon miért is volt szükség.
Egy a lényeg, erre a bizonyos, általunk kimért "alappontra" helyeztük el a videokamerát és errõl a pontról filmeztük az eseményeket. Az volt ugyanis a terv, hogy ismerve a pontos földrajzi koordinátákat és pontosan kimérve az U2 és az U3 bekövetkeztének idõpontját (videofelvétel analizálása segítségével a tizedmásodperces pontosság is meglehet), a Nap egyenlítõi átmérõjének meghatározásához szolgáltathattunk volna adatokat. Jelzem, csak az U3-at sikerült kimérni, mert az U2-t nem érzékelte a kamera, a szûrõ levétele pedig -házilagos kivitelezés lévén- nehézségekbe ütközött az ott rendelkezésre álló rövid idõ alatt :-(
Szerda!
Elérkezett a NAGY NAP. 1999. augusztus 11.
Egy apróság, amirõl eddig nem volt szó, hogy kedden este kiadós vihar söpört végig sz ország ezen részén és terrmészetesen szerdán délelõtt 10-kor is még jócskán felhõs volt az ég. Mi természetesen nem csüggedtünk és elindultunk a féltõ gonddal kiválasztott pontunkra, amit meg is találtunk és rögvest hozzákezdtünk a "háromszögeléshez". Idõközben az ég kezdett kivirulni, de nem voltunk benne biztosak, hogy látni is fogunk valamit. Felállítottuk a ketyeréket (videokamera, fényképezõgép, kukkerek, szemüvegek, stb.) és vártuk a nagy csodát. Itt kell megjegyezni, hogy a nagy sietségben azért csak lemaradtunk az 1. kontaktusról, mivel volt 11.40 (NYISZ-ben), amikor elõször az égre néztünk.
Az alkalmazott technikáról annyit, hogy a kamera egy átlagos Sony kézi kamera volt (8 mm, VHS), teljesen automata (amivel akadt is egy kis bajunk, mert az autófókusz kicsit mászkált itt-ott) házilagosan gyártott szûrõvel, ami megint csak nyûgösre sikeredett, mert kb. 40-50 sec. alatt lehetett leszedni a kameráról. (Ezt megsínylette a 2. kontaktus. :-( A fotózáshoz 25 ASA-s Kodak Royal Gold filmet használtunk Zenit 11-es fényképezõgépben és 200 mm-es, szintén Zenit teleobjektívvel. Néhány fotó ízeítõül ITT található.

Mesélnem kell még az emberek reakcióiról vagy meglepõdésrõl, csodálatról vagy nevezzük, aminek akarjuk. Fantasztikus volt! Aki átélt már ilyet (pl. most), az tudja mirõl beszélek, aki meg nem, annak meg hiába is mondom vagy próbálom leírni, úgysem menne.

A hõmérséklet esett kb. 4-7 fokot, bár nem mértük. A totál után minden tiszta párás lett, mint hajnalban. Mûszerek, fû, cuccok, stb. Szél nem volt. A fényviszonyokról annyit, hogy meglehetõsen sötét volt, bár annyira nem, mint a teleholdas éjszakákon (pláne ott, ahol még felhõs is volt az ég). Éles kontúrú árnyékok és kissé bizarr félhomály (nem olyan, mint borult idõ esetén!) volt jellemzõ. Az állatok valóban elhallgattak, a madarak nem röpködtek és a közelünkben levõ nagytestû kutya lefeküdt és bambán nézett (már valamivel a teljesség elõtt). Ez talán összefügg azzal, hogy az állatok zöme fél akkor, amikor vihar készülõdik és egyenesen retteg, amikor dörög és villámlik, bár ilyen most nem volt :-) A forgalom: egészen elcsendesedett, de azért volt olyan eszement is, aki másfél perccel a totál elõtt még kürtölve hajtott úgy 120-szal.

Csak úgy érdekességként jegyzem meg, hogy miután vége lett a fogyinak, azonnal motorra és autóba pattantunk, hogy a még transzban levõ tömeg elõtt megléphessünk a helyszínrõl. Csak Pírtótól Ceglédig kb. 8 koccanásos balesettel találkoztunk és szinte minden csomópontban rendõr irányította a forgalmat.