Namaste Nepál! (1999.02.23-03.28)


Szerencsésen hazaértem öt hetes nepáli és indiai utamról. Vonaton és buszon összesen 6790 km-t utaztam 165 óra alatt. A bejárt útvonal: Bombay - Gaya (Bodhgaya) - Varanasi - Sunauli - Kathmandu (Patan, Bhaktapur) - Pokhara - Varanasi - Jhansi (Khajuraho) - Goa (Panaji, Vasco da Gama, Calangute) - Pune - Bombay.


Patan Durbar-tér

Ennek az útnak a csúcspontját Nepál a Himalájával és Goa a maga egyedi hangulatával jelentette. India többi része most már kissé unalmas és idegesítő volt (5.utam).

Felkerestem több buddhista szenthelyet: Bihar államban Bodhgaya-t - ide zarándoklatra járnak és Kathmandu-ban szinte minden téren akadt belőle. áldoztam az erotika szentélyén is Khajuraho-ban. Bár ezért az élvezetért 10 órát kellett bádogbuszoznom. Ezek a templomok a Kama Sutra erotikus szobraival vannak díszítve. Varanasi-ban végigjártam a Ganges ghat-jait, ahol a hindu zarándokok szentfürdőzése folyik és az elmaradhatatlan halottégetés. Ismét felkerestem egy palota tetején Jai Singh 250 éves csillagdáját, ahol most csak a majmok garázdálkodtak.

Csodáltam a déli égboltot, bár most nem egészen volt kedvező megfigyelőhelyem. Goán, a 15.sz.fokon az otthonról megszokott esti állatövi csillagképek: Tau, Gem, Leo nem deleltek, hanem északoltak. A Göncöl már rég nem volt cirkumpoláris, s az ég látszólagos mozgása olyannak tűnt, mintha egy hordó belsejében lettem volna. Még az oda úton, a repülőn láttam a Vénusz és a Jupiter szoros együttállását. Bő három hét múlva a Holdsarlóval kiegészülve a Vénusz és a Szaturnusz találkozása is szép volt, akár egy ismételt 'Betlehemi csillag'. Az Aldebaran okkultáció csak szép közelítésként látszott. Esténként a CMa alatt olyan magasan ott fénylett a Canopus, mint itthonról a Sirius. Hajnalonként a Sco és a Sgr bűvölt el teljes pompájával. Alattuk csillagok tucatjai látszottak. Egy buszos éjszakán sikerült elcsípnem a Dél Keresztje környékét is az omega Cen gömbhalmazzal és az éta Car diffúzköddel.

A pune-i egyetemi campus-on, az IUCAA egyik csillagász kollégájával az augusztusi napfogyatkozás kapcsán egy megfigyelési együttműködést kezdeményeztem. Ha már mindkét országból teljes lesz a fogyatkozás. Sajnos neki az időjárás nem kedvez, így Iránból végezne méréseket.


Pokhara feletti hegyifalu

Több mint 150 km-t túráztam, ennek javarészét a Himalájában. A hegyek oldalában és tetején nagyon sok kis falut láttam, köröttük teraszosan művelt területeket alakítottak ki. Ide csak gyalog lehetett feljutni. Az ide vezető utak olyanok, mint a hazai turista utak pl. a Bükkben, de sokszor sziklákkal, meredek szakaszokkal tarkítva. A lakosság a fején, a hátán szállítja fel a terheket. Ilyen utakon másztam meg néhány 1100-1600 m-es csúcsot. Ha elég korán indultam, akkor az alig 20-50 km távolságban a hófödte 7-8000-es csúcsok is látszottak, köztük az Annapurna és a Machhapuchre. Ezek látványa csodálatos, tiszteletet parancsolt. Körbe túrázásuk 2-3 hetet venne igénybe.

Goa mintha nem is India lett volna. A megyényi területnek 1961-ig portugál kormányzója volt. Fura, de tele volt keresztény templomokkal. A nők zöme rövid hajú és európai ruhában járt. A kis államnak sajátos hangulata volt és a leglényegesebb: tiszta! Az emberek zöme a homokos beach-ekért jött ide. Egy napot én is rászántam a tenger élvezetének - bár fehér bőrrel csak leégni lehetett. Felejthetetlen volt, amikor a 2 méteres hullámokat meglovagoltam, de a sósvíz gyakran vágott szájba.

Indiában az órák UT+5:30-at mutattak. Kis gyakorlással kiszámítható volt az ottani időből a hazai. Nepálban viszont UT+5:45-öt vezettek be. Ez azt jelenti, hogy Kathmandu-ban az időegyenlet figyelembe vétele nélkül néhány perc eltéréssel akkor delelt a Nap, amikor az órák delet mutattak.

Zajácz György


A MACSED lapok egyelőre még fejlesztés alatt állnak.