Dél-Indiai kalandozás
Beszámoló a Kolumbusz és India 1996. expedícióról


Fél évezrede Kolumbusz nyugatra hajózva Indiába kívánt eljutni, közben felfedezte Amerikát. Negyedik újvilági útja során a mai Jamaikában ért partot. Kolumbusz Regiomontanus csillagászati évkönyveit használta a tájékozódásra. Az évkönyv 1504. február 29-ére holdfogyatkozást jelzett. A jelenség megfigyelésével a földrajzi hosszúságot óriási hibával határozta meg. Ezért vallhatta egész életében, hogy Indiában járt. Ezt a mérést kívántam reprodukálni Indiában.

Azonos időben bekövetkező égi jelenségek lehetőséget biztosítanak a földrajzi hosszúság pontos meghatározására. Mikoviny S. és Hatvani I. a XVIII. században több magyar város hosszúságát határozta meg holdfogyatkozások segítségével.

Április 4-e hajnalán Madurai-ban (a legszebb hindu templom közeléből) egy 4 emeletes "szálloda" tetejéről puszta szemmel figyeltem a holdfogyatkozást. Több szolga is aludt a tetőn. Az indiai naptárrendszer alapja a Hold, de fura módon nem érdekelte őket a jelenség, nem úgy, mint féléve a napfogyatkozás. Az eget kisebb-nagyobb felhőfoszlányok borították, a Hold körül 2°-os haló látszott. 3h50m-kor úgy tűnt, hogy elkezdődött a részleges fogyatkozás. Három perccel később már határozottan fogyott. 4h22m-kor derengett a sötét fele is. 4h53m-kor helyzeténél fogva úgy tűnt, mint egy távoli hőlégballon, amit alulról fűtenek. 4h56m-kor bekövetkezett a totalitás, színe piszkos rozsdabarna, a tengerek jól látszottak, összfénye 0mg volt. Háromszöget alkotott a Spica-val és a gamma Vir-rel. Hetek óta először láttam meg a Polarist alig 10° magasan. A totálban egyes helyeken sejthető volt a Tejút, bár egy kivilágított városban tartózkodtam. Déli irányban a Cen, Cru, Lup, Sco, Sgr, Jupiter látszottak. Szokatlan volt a Boo, Her, Cyg majdnem a fején állva. Sajnos a Hold a kilépés előtt lenyugodott. A helyi idő meghatározásához a lehető legegyszerűbb módszert választottam, napközben folyamatosan mértem az árnyékom hosszát, melyből a napmagasság adódott. Az időfüggvényében kapott értékekre parabolát illesztettem, melynek maximuma megadta a helyi dél időpontját és magasságát. Ezek szerint a Nap 12h25m-kor delelt 85° magasan. A magasságból egyszerűen adódott a földrajzi szélesség. Az órám eltérése a fogyatkozás bekövetkezése és az évkönyvben szereplő időpont különbségéből adódott, vagyis 5h31m-el mutatott többet, mint az UT. Az előbbi napdelelésnek egy adott hosszúság felelt meg. Vagyis az egyszerű mérések és számítások szerint a Föld E77°, N11° pontján voltam, azaz a valóságtól alig 1° eltérés adódott.


Az RRI rádiótávcsöve

Hasonló mérést Kolumbusz is végezhetett volna, de véleményem szerint nem tette..

* * *

Indiában Bangalore-ban és Pune-ban folyik csillagászképzés. Ugyanitt kutatóintézetek is működnek. Közülük néhányat sikerült felkeresnem. Bangalore központjától alig 6 km-re található az RRI (Raman Research Institute) ahol egy 10 m átmérőjű rádiótávcsővel a Vénuszt figyelték. Nagysebességű hálózaton keresztül az Internet valamennyi szolgáltatása elérhető, akár egy hazai egyetemen, vagy kutatóintézetben. A világ keleti feléről PhD hallgatók tanulnak itt.

- - -

A GMRT és az IUCAA mellett egy hatalmas napóra

Pune egyetemi Campus-án alig egy évtizedes múltra tekint vissza a GMRT (Giant Metrewave Radio Telescope) vezérlő terme. Az Y alakban elhelyezett óriás rádiótávcsövek, melyek a méteres rádiótartományban működnek, Pune-től 82 km-re találhatóak. A GMRT szomszédságában állnak az IUCAA (Inter University Centre for Astronomy and Astrophysics) épületei. A jól felszerelt könyvtárban szaklapok tucatjai sorakoznak. A könyvek és újságok között több magyar vonatkozást is találtam. Az igazgató egy változókkal is foglalkozó csillagászhoz vezetett, aki rövid beszélgetés után rákezdte, hogy ..baha..baha.. Kicsi a világ. Hamar rájöttem, hogy Bajára gondolt, ugyanis az IAPPP keretein belül Hegedűs Tibivel áll kapcsolatban.


Napkelte a Komorin-fokon

A 8°-19° szélességek között a déli égbolt csodálatos látványt nyújtott, bár az éjszakai ég sokszor felhőkkel tarkított volt, és a városok világításai is zavartak. A Cru szinte egész éjszaka látszott, mutatva a déli pólus irányát. Érdekes módon a Polarist sokszor nem figyelhettem meg, helyzetét csak az UMa segítségével tudtam kijelölni. Ez a pont általában alacsonyabban látszott, mint délnyugati irányban a Canopus. A Cru előtt a CMa, Car, Vel csillagképek látszottak. A Cru-tól délkeletre az alpha, beta Cen ragyogott, majd a Lup, TrA, Sco, Sgr csillagai bukkantak elő. Az égbolt mozgása olyannak tűnt, mint egy hordó, az égitestek meredeken emelkedtek a délvonal felé, majd meredeken buktak a horizont alá. Ebből a mozgásból adódóan a szürkület tartama, a hazánkban megszokott érték töredéke volt.

Talán még említést érdemel április 19-én Bombay nyugati partjáról napnyugta után három perccel egy 38h42m korú fehér holdsarló függőlegesen álló 100°-os ívvel. Negyed óra múlva, mellette 5°-ra, a Merkúr is látszott. Másnap pedig a napnyugta pillanatában egy csodálatos zöldfény effektus fogott meg.

Zajácz György


A MACSED lapok egyelőre még fejlesztés alatt állnak.