Antoine de Saint-Exupéry: Az ember földje
Fordította: Rónay György
(Részlet)


Forrás: http://ludens.elte.hu/~szlovak/favorit/exupery/ember_f.htm

Meteor

Mielőtt fölszálltam volna, hogy másutt alkalmasabb terepet találjak, időztem még egy keveset itt. Boldogság - lehet: gyerekes boldogság - fogott el, hogy olyan területen hagyhatom lábam nyomát, amelyet eddig még soha senki, se ember, se állat nem illetett. Egyetlen mór se vállalkozhatott volna ennek az erődnek a megostromlására. Soha európai nem kutatta ki ezt a területet. Végtelenül szűz homokot tapostam. Én voltam az első, aki egyik kezéből a másikba csorgatja, mint drága aranyat, ezt a kagylókból lett port. Az első, aki megtöri a csöndet. Ezen a sarki jégmezőre emlékeztető tetőn, amelyen soha még egyetlen fűszál sem nőtt, mint egy szélhordta mag, én voltam az élet első tanúsága.

Fejem fölött kigyulladt egy csillag - és én tűnődtem. Arra gondoltam: ez a fehér felszín száz-ezer esztendők óta egyedül a csillagoknak állt nyitva. Kifeszített szeplőtlen abrosz a tiszta ég alatt. s hirtelen megdobbant a szívem, mint egy nagy fölfedezés pillanatában, amikor ezen a terítőn, tizenöt vagy húsz lépésre tőlem, megpillantottam egy fekete kavicsot.

Háromszáz méter vastag kagylórétegen álltam. Ez a roppant tömb, mint döntő bizonyíték, mondott ellene annak, hogy itt kő lehessen. A föld alatti mélyben kovakövek nyugszanak talán, a föld lassan emészti őket, de milyen csoda emelhetne föl csak egyet is közülük erre a nagyon is új fölszínre? Szívdobogva vettem föl hát, amit találtam: kemény, fekete, ökölnyi cseppformájú kavics volt, nehéz, mint az érc.

Egy almafa alá terített abroszra csak alma hullhat, egy csillagok alá terített abroszra csak csillagok pora: soha meteor eredete világosabb nem volt.

S amint fölemeltem egyszerűen a fejemet, arra gondoltam, hogy erről az égi almafáról több gyümölcs hullhatott le. Ott találtam meg őket, ahová hajdan lehullottak, s ahol százezer esztendő óta soha semmi nem zavarhatta meg nyugalmukat. Mert más anyaggal nem vegyülnek el. S mindjárt kísérletet is végeztem, hogy bebizonyítsam föltevésemet.

Bebizonyosodott. Körülbelül hektáronként találtam egy követ. Mind ugyanolyan fagyott lávacsepp, ugyanaz a kemény, fekete gyémánt.

Így váltam tanújává, mintegy megragadó pillanatfölvételben, csillagesőmérőm magasából, ennek a lassú tűzzápornak.


Lakatos Lóránt gyűjtése

A MACSED lapokat folyamatosan fejlesztjük.