"Világvége" veszélyek a Földre


Az emberiség története során számos világvégét jósoltak. Dióhéjban tekintsük át a hiedelmek sokaságát és azt, hogy mi a reális veszély a földi életre.

A babonás világvége hiedelmek 4 fő katasztrófa bekövetkeztének veszélyét sugallják. Ezek egyike szerint helyi pusztulás fenyeget, tehát a Föld egy kis része semmisülne meg. A második, hogy csak a földi élet (élővilág) pusztulna el. A harmadik, hogy totálisan az egész Világegyetem elpusztulna. A negyedik lehetőség szerint mitológiai, vallási jóslatok bekövetkezte miatt pusztulna el a bolygónk.

Természetesen lehetségesek helyi tragédiák, de ezek az egész Földet nem veszélyeztetik. Az élővilág teljes pusztulása (sokak szerint idegen lények - akik létezésére semmiféle korrekt tudományos bizonyíték sincs! - támadása által) is nehezen képzelhető el, mivel bolygónkon szinte mindenhol jelen van az élet valamilyen formája. A Naprendszerben elvileg előfordulhatnak ütközések. Igazi veszélyt talán egy-egy nagyobb meteor, üstökösmag, vagy kisbolygó becsapódása jelenthetne a földi élővilágra! Csakhogy a hatalmas távolságok miatt az ütközéseknek kicsi a matematikai valószínűsége, ezért ettől sem kell félnünk. A jóslatok és a csillagászati jelenségek - melyek pusztán látványosságok! - kapcsán sugallt veszélyek már számos alkalommal megdőltek, tehát a "jövőbelátók" fenyegetését tudományos ismereteink jóvoltából figyelmen kívül hagyhatjuk.

Amit bizonyosan tudunk: a Nap-típusú csillagok kb. 10 milliárd évig stabilak, majd hatalmas, pár százmillió kilométer átmérőjű vörös óriásokká fúvódnak fel. A Nap most kb. félidős, tehát úgy jó ötmilliárd év múlva akkora lesz a mérete, hogy a Merkúr, a Vénusz és a Föld bizonyára beleolvad központi csillagunkba. Ez tehát bizonyosan véget vet a földi életnek. Addig is egyetlen valós veszély fenyeget minket: az ember által okozott környezetszennyezés és természetrombolás, vagy egy atomháború pokla. Ezért kell mindent elkövetnünk bolygónk védelme érdekében! Miért lehetnek nagy kihalások a Földön?

Nézzük meg ezek után, hogy a Föld életében milyen tényleges veszedelmek fordultak már elő, és mik lehettek a pusztulásokat kiváltó okok? A világűrből a Föld felszínére érkező kozmikus sugárzásnak egyes kutatók szerint olyan hatásai is lehetnek, amiket ma még nem teljesen ismerünk. Az viszonyt bizonyosra vehető, hogy a mutációk létrejöttében lehettek közreműködők a kozmoszból érkező nagy energiájú részecskék. Talán még azt is feltételezhetjük, hogy a földi élet során éppen a kozmikus sugárzás miatt bekövetkező mutációk miatt jöttek létre újabb egyedek, ami végül odáig fejlődött, hogy a Földet rendkívül sok élőlény népesíti be. A hirtelen változások - mutációk - izgathatják a földi élőlényeket a legjobban. Vajon mitől lehetnek katasztrofális biológiai hatásokat kiváltó események? A kozmikus sugárzás részecskéi a földi mágneses erőtér miatt csak részben tudják elérni a bioszférát. A világűrből jövő elektromosan töltött részecskék időnként erőteljesebben bombázzák az életszférában lévő összes élőlényt, ilyenkor következhetnek be esetleg olyan hatások, amik károsan befolyásolják az evolúciót. De mikor és miért következhet be az, hogy nem tud megvédeni minket a Föld mágneses védőburka? Erre ma még nincs pontos elmélet, csak a tényeket tudjuk, miszerint a Föld életében megfigyelhetők nagy kipusztulási időszakok! Talán a legismertebb ilyen eset a dinoszauruszok kb. hatvanötmillió évvel ezelőtti hirtelen kihalása a Földön. A legújabb kutatások azt mutatják, hogy kb. 27 millió évenként következtek be jelentősebb életpusztító katasztrófák bolygónk életében. Amennyiben valamilyen periódust sikerül megfigyelni az ősi leletek segítségével, akkor egy kicsit könnyebb lehet megfejteni a pusztítást kiváltó okokat.

Mik lehetnek azok az események, amik váratlanul is bekövetkezhetnek? Ilyen előre nem számolható és periodicitást nem mutató események lehetnek a szupernóva-robbanások. A tudósok ezen a téren viszont nyugodtak, mert a Naprendszer közelében nincs olyan csillag, mely ilyen gigászi robbanást tudna produkálni. A csillagászati méretekben is távolinak mondható szupernóva gyanús csillagok, viszont ha felrobbannának, akkor talán nem okoznának jelentősebb sugárzáserősödést. Amennyiben esetleg a "közelünkben" mégis szupernóva-robbanás történne (kb. 30-40 fényévre), akkor a kozmikus sugárzás a jelenleginek több száz szorosára nőne, az éjszakai sötétség csökkenne a hatalmas fény miatt, és a hőmérséklet is megemelkedne a Földön. A kozmikus csillagkatasztrófa hatása hosszú évekre nyúlna. A kozmikus sugárzás megnövekedése miatt az ózonréteg vastagsága csökkenne, és emiatt az ibolyántúli sugárzás jobban érné a felszínt. A földi légkör oxigén és nitrogén atomjainak egy része egyesülne, és az így létrejövő nitrogénoxid elnyelné a látható fény egy részét. Ennek következtében a kezdeti hőmérséklet-emelkedés megszűnne, sőt lehűlés következne be, ami után a csapadék is csökkenne! A mutációk bizonyosan megnövekednének. De mivel nincs a közelünkben szupernóva gyanús csillag, ez a veszély sem fenyeget. A Nap azonban ugyanúgy, mint a Tejútrendszer másik százmilliárd csillaga, kering a galaxisunk elméleti középpontja körül, és a keringés miatt néha közelebb kerülhet egy-egy csillag hozzánk, amelyről eddig nem tudtunk, és talán az válik szupernóvává. Bizonyosra vehetjük, hogy amennyiben a Föld mágneses erőterének pontosan egy ilyen szupernóva-robbanáskor lenne pólusváltása, akkor nagyon veszélyes időszak következne ránk! A Föld mágneses tere nem mindig egyforma "erős". Néha jelentősen csökken, majd nullára áll be, és ilyenkor átfordul a polaritás, és ezután kezd csak fokozatosan emelkedni ismét. A geológiai leletek tanúsítják, hogy a múltban, számos esetben átfordult a mágneses polaritás, aminek az okát nem ismerjük. Tény viszont, hogy amikor a mágneses tér csökken, akkor a kozmikus sugárzás jobban tudja bombázni a Föld élővilágát, hisz nincs védőburok, ilyenkor a mutációk bekövetkezte megugrik, és a fajok kihalása növekszik. A jelenlegi kutatások úgy tartják, hogy a földi mágneses térerősség jelenleg fokozatosan csökken, és kb. 2000 év múlva érheti el a nulla értéket. Tehát kb. 4000-ben történik meg a mágneses pólusváltás, és ezzel együtt a kozmikus sugárzás rendkívüli megnövekedése lép fel. A szupernóvák tehát pólusváltáskor jelenthetnének veszélyt.

Szoboszlai Endre


A MACSED lapok egyelőre még fejlesztés alatt állnak.