Teljes napfogyatkozás expedícióval túl a sarkkörön


Évekkel ezelőtt Kréta szigetére indult expedíció a Halley-üstökös megfigyelésére. Majd expedíció keretében Egyiptomban ősi csillagászati-, földrajzi méréseket ismételtünk meg és csillagászati vonatkozású jeleket kerestünk az ókori monumentális építményeken. 1990-ben a teljes napfogyatkozás totalitás zónája Finnország területén húzódott végig, így lehetőség kínálkozott újabb expedíció szervezésére. Mivel a napfogyatkozás július 22-én, tehát éppen egy hónappal a nyári Napforduló után következett be, Skandinávia északi részén az éjféli Nap láthatósága is adva volt. A 27 fős expedíció hivatásos- és amatőrcsillagászokból, ill. érdeklődőkből szerveződött.


A földbe süllyesztett Obszervatórium

Svédország délkeleti partja közelében, Koppenhágával majdnem szemben, található Hven-szigete (É55° 54'), ahol Tycho Brahe 21 éven át dolgozott Uraniaborg nevű Obszervatóriumában. A 410 éves építmény alapjai még ma is állnak. Az itt végzett megfigyelések alapján jött rá Kepler három bolygómozgási törvényére. Még a debreceni bemutató Csillagda építésekor tréfából az hangzott el, hogy a kupola nem a tetőre hanem a pincébe került, mert a tervrajzot fordítva nézték. Nos, a Hven-szigeti Obszervatóriumot valóban a környék szintje alá építették, hogy az erős szél ne zavarja az irány-méréseket. XX. századi poénunkat négy évszázada komolyan gondolták.

Stockholmban (É59° 17') már nem volt sötét éjszakánk. Este tízkor a Nap még nem nyugodott le. Éjfélkor hosszas keresés után is csak néhány csillagot láttam a világos égen. Ezzel kezdetét vette egy olyan időszak, amikor az éjszakák fehérek.

Az éjféli Napot Utsjoki (É69° 54') - Finnország legészakibb városa - mellett egy kisebb hegyen próbáltuk megfigyelni. Az északi horizont közelében egy felhő látszott ék alakú derült résszel. Ennek következtében a horizonttól a Nap 2.3° magasságban már a felhők mögött volt, de a szomszédos hegyeket megvilágította, azaz közvetve látszott, hogy nem nyugodott le. Számításaim szerint Utsjokiban 74 napig tart a hosszú nap.

Emlékezés két magyar csillagászra

Hell Miksa és Sajnovics János a dán király meghívására Vardö-szigetén (É70° 22') a Vénusz 1769. jún. 3/4-ei átvonulásából pontosan meghatározta a Nap-Föld távolságot. Az egykori Obszervatórium helyén ma a Városháza áll emléktáblával. A Városháza falán és a Múzeumban koszorúzással adóztunk emléküknek. Két évszázaddal ezelőtti expedíciójuk még egy nagy eredményt hozott. A korábban már ismert lapp-magyar nyelvrokonság kutatására Sajnovics új logikai alapokra helyezett módszert dolgozott ki. Eredményeit a Demonstratio Idioma Hungaroum el Lappoum idem esse című könyvében 1770-ben Koppenhágában jelentette meg. Így vált egy csillagász a Finnugor nyelvtudományok megalapozójává.

Júl. 16-án az időjárás bíztatónak ígérkezett, a horizonton kitisztult az égbolt, így Vardö-szigetének északi csücskén vártuk az éjféli Nap megfigyelését. Éppen a helyi éjfélkor egy felhőpamacs mögül előbújt a Nap a horizonttól 2.5° magasságban, mint egy reflektor szórta sugarait fényképezőgépeink zárjainak kattogása mellett. Ez volt a harmadik napunk az éjféli Nap Birodalmában. Áhítatunkat rövid időre egy eltévedt ezüstróka zavarta meg. Vardö-szigetén május 13. és július 30. között egyáltalán nem nyugszik le a Napunk. A szigetről visszafelé utazva találkoztunk a pécsi szervezésű expedíció tagjaival.

"Európa teteje" az 1553-ban felfedezett Nordkapp. Turisták ezrei igyekeznek erre a legészakibb pontra. A társaság egyértelmű döntése alapján Nordkapp elvetésre került, helyette a szomszédos fjord mentén szűk utakon jutottunk ki Gamvik halászfalu közelébe. Ez a kis település a 71° 06' északi szélességen található, alig néhány km-rel Nordkapp szélessége alatt. Debrecentől légvonalban 2644 km-re voltunk ekkor. Alig lehetett 5°C, köd szemelt, a táj kietlennek tűnt, a csupasz sziklákon itt-ott kisebb zuzmó telepek látszottak, csak a Jeges-tenger morajlása hallatszott.

Amikor reggel kétszer kelt fel a Nap


Esőben távcsövekkel a tóparton

Finnország középső tóvidékére jellemző a sok parkkal, lazán, szellősen épített kisváros. Egy óriási tórendszer partján fekszik Joensuu (É62° 38'), ahol a teljes napfogyatkozást kívántuk megfigyelni. A totalitás 170 km-es sávjának közepe, épp ezen a városon haladt át. A jelenség előtti napokban már tízezer számra érkeztek érdeklődők. Utoljára Finnországból teljes napfogyatkozás 1945-ben látszott és 2126-ban lesz ismét. A vendégeket színes kulturális programokkal szórakoztatták. Egy csillagászati jelenség képes volt megmozgatni az egész környéket. Mivel a Nap a totalitás fázisában alig 5°-kal látszott a horizont felett, a helyi szervezők olyan tömegeket fogadó helyeket jelöltek ki, ahol a horizontig lehetett látni. Nagy szerencsénkre az előző esti terepszemlén egy lengyel csoport közelében találtunk észlelésre megfelelő helyet. Modellezve a jelenséget, innen a fogyó Nap a Pyhäselkä-tó vize felett látszott.


Felhők között a fogyatkozó Nap

Július 22-én hajnalban már nagy nyüzsgés volt mindenfelé. A kiválasztott észlelőhelyen összeállított távcsövekkel, fényképezőgépekkel vártuk 3:52-kor a Nap keltét. Az égbolt felhős volt, de északkeleti irányban a horizont közelében derültnek tűnt. A fogyatkozás 4:02-kor kezdődött és néhány perc múlva már megpillantottuk a Nap korongját. Látszott, hogy egy részét a Hold már eltakarta. Sajnos az időjárás nem kedvezett, mert 20 perces csodálat után a felhők győztek, közben még az eső is eleredt. Közeledett 4:53 a totalitás kezdete. Egyszercsak azt vettük észre, hogy hírtelen sötét lett. Megdöbbentő pillanatok voltak ezek, hiszen két hét után először láttunk igazán sötétséget és borzasztóan gyorsan következett be. Stopperrel lemérve 93 másodpercig tartott az éjszakai sötétség, majd ahogy kezdődött, olyan hirtelenséggel ismét világos lett. Szomorúan gondoltuk végig, ha most tiszta lett volna az ég, milyennek láthattuk volna a Napkoronát. Ezt átélve, mostmár elképzelhetőnek tartom, hogy micsoda riadalmat okozhatott, amikor néhány ókori háborút teljes napfogyatkozás zavart meg. Délután a város egyetemén a fogyatkozásra indított repülők fedélzetéről készült videófilmet vetítették le. A totalitás 93 másodpercét ámulattal figyeltük, a Nap körül kis korona és több protuberancia látszott. Az utolsó másodpercben a gyémántgyűrű effektus csodálatos látványa ragadott magával. Mindezt 8 órával korábban élőben is láthattuk volna, ha a felhők nem Finnország ege felett adtak volna egymásnak randevút.

Mai csillagászati intézmények


A fehérkupolás rádiótávcső

Finnország néhány csillagászati intézményét sikerült meglátogatnunk. Turkuban egy domb tetején áll, ma már múzeumként, a múlt században épített Tengerészeti Obszervatórium. Az egy éve elhunyt Kulin György egykori tanítómestere, Väisälä professzor itt dolgozott. Helsinki közelében 1975-ben létesítették a Geodéziai Intézet egyik megfigyelőállomását. Az Obszervatórium 60 cm-es távcsövén keresztül vizsgálják a mesterséges holdakról visszaverődő lézert. A mérésekből 1 m pontossággal lehet helymeghatározást végezni. Ennek felhasználásával a pólus vándorlás centiméteres változásai is kimutathatóak. Alig 50 méterre egy óriási fehér kupolában működik a Helsinki Egyetem Metsähovi 14 m-es rádiótávcsöve. Éppen a Nap rádiótérképét készítették vele. Az EISCAT részeként, a sarkkörön túl, Sodankylä-ben egy 32 m-es Cassegrain radar, rádiótávcső áll. Ionoszféra, sarki fény tanulmányozására használják. A felsőlégköri elektromosan töltött részecskék megfigyeléséből három dimenziós elektron sűrűség, hőmérséklet eloszlás készíthető. Tamperé-ben és Helsinki-ben Planetárium szolgálja az ismeretterjesztést. Az egyikben egy Minolta a másikban egy ZEISS száloptikás projektorral vetítik a kupolára a csillagos égboltot. Számítógép vezérléssel összekapcsolt sztereó hatású videó-kivetítőkkel nem csak csillagászati műsorok készíthetők.

Hazafelé tartva, másfélnapos tengeri utazás közben, azon töprengtem, 1999-ben képesek leszünk-e arra, hogy legalább ilyen élménnyel gazdagítsuk várhatóan a világ minden tájáról hazánkba sereglő érdeklődőket.

Zajácz György


A MACSED lapok egyelőre még fejlesztés alatt állnak.