Mínusz tizenegy fok, (irodalmi)"árnyékban"


A debreceni Jerikó utcai Újkerti Nevelési- Oktatási Központ, és a Városi Könyvtár Újkerti Könyvtárától kaptam egy kedves meghívást: menjek be hozzájuk 2001. december 13-án csütörtökön éjfél (!) előtt, mert ők akkor kérnének csillagászati programot, egy egyébként rendhagyónak számító irodalomóra keretében...

Természetesen igent mondtam, és az elképesztőnek tűnő - nem számunkra, mert a csillagászok éjszaka dolgoznak - időpont, továbbá a mínusz 11 fokos hideg ellenére megtartottam a programot.

A rendhagyó program amúgy "megszállottságra" utaló jeleket mutatott, de hát életünk maradandó tettei mindig is ilyesmi kategóriájúak... Dr. Hadházyné Évike, a könyvtár hihetetlenül lelkes és áldozatkész vezetője, "Irodalom és varázslás, 24 órás romantikus rendhagyó irodalomóra" címmel szervezett egy teljes napig zajló irodalmi műsort a diákoknak. Tehát 13-án reggeltől 14-én reggelig! A gyerekek 24 órán keresztül foglalkoztak minden irodalmi érdekességgel, melynek keretében került sor (Petőfi után szabadon) a "VÁLASSZUNK MAGUNKNAK CSILLAGOT!" című, diavetítéssel, játékos vetélkedővel, planetáriumi és távcsöves bemutatóval színesített csillagászati program megtartására is. (Egyébként éppen e program előtt érkezett meg látogatóba Somogyi Béla alpolgármester úr! Majd a távcsöves bemutató zajlott, éppen a gyerekek nagy serege vette körül a távcsövet, amikor távozott, így láthatta a nagy érdeklődést.)

A csillagászati rész éjfél előtt kezdődött el, de nem is annyira a kezdés, mint inkább a mínusz 11 fokos hideg volt az, ami vészjóslónak ígérkezett... A gyerekek teljes mértékben az irodalom hatása alatt álltak, úgyhogy engem, szegény természettudományos embert inkább "csillagésznek" foghattak fel, úgy félig már álomba merülve... Mivel rég óta bent voltak már a könyvtárban, ezért a kinti távcsövezéssel kezdtünk. Hátha ez üdítően fog hatni - mondták a felügyelő pedagógusok! No, az biztos üdítő lesz - gondoltam magamban, mert én tudtam, hogy milyen idő van! Jómagam úgy beöltöztem, mint egy "szibériai kommandós", mivel sejtettem, hogy mire számíthatok 11 fokos fagyban: surranó, sízokni, katonai usánka (dugiban pedig rumos tea!). A gyereksereg - figyelmeztetésünk ellenére - sapka nélkül, kiscipőben, sál nélkül jött ki. A Telementor fémrésze már olyan hideg volt, hogy majd oda ragadt a kezünk. A bemutatás végére néhányan már fagyási nyomokat hordoztak az orrukon, de hősiesen végig csináltuk!

A kiolvadásunk után az előadáshoz és a vetítéshez készülődtünk, de előtte a két szép terület, irodalom és csillagászat, közötti átmenet biztosítására - sötétben, üstökös diakép felvetítésének hatásával felvértezve - Évike elszavalta Vajda János Üstökös című versét. A találó indítás után sem volt azonban kismiska (pardon kisgöncöl) bóbiskoló lurkóknak, nagyobb diákoknak, beszélni a tudományokról... (Egyébként a vetítés alatti sötét megváltásként érte az elcsigázott csapatot, sokan abban reménykedhettek, hogy végig sötét marad, és közben lehet szundikálni, mert amikor felkapcsoltuk a villanyt, némi morgolódás és füttyögés is hallatszott, de azért derekasan bírták a lányok és fiúk az éjszakázást, nem aludt el senki. De a szemekben láttam az ágy utáni vágyat. A lazább előadás - nem mertem vérmes csillagászatot tartani, mert gondoltam még kiraknak a hidegre - játékos vetélkedővel zárult. Több kis ajándékot adtam, és éppen úgy hozta a sors, hogy a reklámléggömböt egy szép nagylány nyert el, aki már szintén huncut legények gyűrűjében ült. Időközben a következő játékos beszélt, amikor egy hatalmas durranás rázta meg a könyvtár termét: kipukkadt a vadi új léggömböm... (és az alvók felébredtek). Kérdeztem: mi történt?

- Lyukas volt a gumija! Vágta rá a lány, és kórusban ismételték a nagyfiúk! Piha!, vágok vissza viccesen, és - hogy a kisebb gyerekek ne érthessék, halkan még hozzátettem:

- Ez bizonyos más guminál nagy bajokat okozhat, de a léggömb esetében nem számít!, és adtam még egy darabot a serdülő csapatnak... Hatalmas nevetéssel ütöttük el a "bombariadót". Lassan befejeződött a műsor, már hajnali egy óra felé járt az idő. Összepakoltam és haza indultam aludni! A gyerekek pedig készültek a következő műsorra. Reggel 8-9 óráig maradtak, ami pedagógus és diák számára is elismerésre méltó teljesítmény és áldozatvállalás, a tudásért és a hivatásunkért!

Így esett meg az éjféli hidegben a Magnitúdó Csillagászati Egyesület Debrecen rendhagyó programja, melyről egy régi sláger címe jut eszembe: Huszonnyolc fok árnyékban, illetve pardon: mínusz tizenegy fok, (irodalmi)árnyékban... Az árnyékot természetesen csak jelképesen értem, hisz' nagyon is fényes csillag az irodalom nemzetünk égboltján! Erre utalt a rendezvény Horváth Tibortól vett találó mottója is: "Olvasás nélkül is lehet élni, csak nem érdemes."

Köszönöm a Könyvtár meghívását és sok sikert kívánok a további munkához! Az érdeklődők a Könyvtár honlapján megtekinthetik a programról készült beszámolót.

Szoboszlai Endre


A MACSED lapok egyelőre még fejlesztés alatt állnak.